„Túl sok az egyetemista.”
Nem igaz. Az OECD országokban a felsőoktatásban végzettek aránya átlagosan 26%, ehhez képest hazánk jelentősen elmarad a 17%-os értékkel.
„Túl sok az ingyenélő egyetemista.”
A gyerekek egyetemi taníttatása eddig is magas terheket rótt ki a családokra. Kutatások szerint az egyetemisták megélhetési költségei tandíj nélkül is elérik a havi 80.000-90.000 Ft-ot.
„A túl sok ingyen élő egyetemista, aki 10 év alatt végzi el az egyetemet…”
Eddig is csak 12 félévet finanszírozott az állam, azon felül fizetni kellett.
„… és kevés a szakmunkás, akikre sokkal nagyobb szükség lenne.”
Nem azért kevés a szakmunkás, mert sok az egyetemista. Teljesen abszurd a kőművesek, ácsok hiányát a jogász vagy orvos hallgatók számával magyarázni. Továbbá tegyük azt is hozzá, hogy a KSH adatai szerint a szakmunkások körében magasabb a munkanélküliség, mint az egyetemi végezettséggel rendelkezőknél.
„Túl sokat költ az ország a felsőoktatásra.”
Nem igaz. A magyar adatok az OECD országok átlaga közelében vannak.
A hallgatók fele ma is fizet tandíjat. Az Ő tapasztalatuk bizonyítja, hogy fizetési kötelezettségük egyáltalán nem erősíti megrendelői pozíciójukat a felsőoktatásban. Fizetünk a buszbérletért és a vonatjegyért is, de ettől még nincs befolyásunk arra, hogy a menetrendet betartva közlekedjenek vagy tisztábbak legyenek a járművek.
Fizetnünk kell, de az oktatás minőségének javulására nincs garancia. Az elmúlt évtizedben kialakult minőségi problémákat a tandíj nem oldja meg!